Minden inspiráció lehet applikáció?
JUMP IT APP! Naponta megannyi behatás ér minket, de talán nem is gondolunk bele, hogy mennyi minden inspirálhat, akár a munkánkban, akár a privát életünkben. Számtalan dologból meríthetünk ihletet, persze nem csak a kreatív területen ténykedőkre igaz ez. Ennek apropójából készítettem egy kis ízelítőt, a számomra egyik legkedvesebb dolog kapcsán. Ez az AIKIDO.
Honnan merítünk?
Életem legaktívabb korszakát azok az évek jelentik, amikor Aikidoztam. Ha valaki azt gondolja, hogy ez egy üsd-vágd harcművészeti stílus, akkor téved. Ez a stílus az önvédelemről szól. Óvodás koromban mentem az első edzésre, irdatlan mozgásigénnyel persze. Amit már kisgyerekként is tisztán láttam, hogy ez nem csak sport, nem csak harcművészet. Ez életstílus és művészet. Lenyűgözött a mozdulatok lágysága, könnyedsége. Hogy olyan íve volt a kéz és lábtechnikáknak, mintha csak mozgó festmény lett volna a gyakorlatok sokasága. Gyermeki rácsodálkozásom erre a szépségre máig tart. Éppen ez sarkallt arra, hogy kísérletet tegyek az Aikido bemutatására, webdesign formájában.
Bevallom, nem gondolkodtam nagyívű tervben, sokkal inkább azt szerettem volna színekben, formákban prezentálni, hogy valaminek a nagyságát hogyan lehet egészen egyszerűen, már-már letisztultan bemutatni.
Egy design elkészítését, mindig megelőzi a kutatás. Én szeretek erre nagyobb hangsúlyt fektetni, mert megmozgat, ha valami olyat csinálhatok, ami nem sablonos vagy megszokott. Ehhez érdemes és szükséges felmérni az adott témában mik vannak éppen a piacon, ezek közül mik a kedveltek és melyek azok, amelyek nem keltenek figyelmet. Érdemes a kezdetektől foglalkozni a marketing ötletekkel is, több stílusban kipróbálni a kreativitásunkat. Ebben a designban a kulcsszavak a következők voltak: EGYSZERŰSÉG, LETISZTULTSÁG, HARMÓNIA. Ezután azt az energiát/erőt szerettem volna átadni, ami az erős fizikai kondíciót és egyben a belső erőt (ha úgy tetszik lélekerőt) sugározza. Ez utóbbit a színválasztással hangsúlyoztam ki. A betűtípusokat az egyszerűség jegyében választottam, nem akartam giccses, túláradó, masszív fontokat használni. A köríves mozgást, a lágyságot formákkal szimbolizáltam. A felhasznált O-Sensei kép halványítása is erre rímel. Szerettem volna azt az érzés átadni, hogy ez a mérhetetlen szellemi örökség máig létező, de könnyed, nem tolakodó, légies.
Az én aikidom
És az én design-om. Bevallom, bár nem cifráztam túl, arra mégis volt alkalmam, hogy többször elérzékenyüljek, miközben ezen dolgoztam. Amikor kreatív alkotásról beszélünk, nem az a cél, hogy mindenáron valami túlgondolt, komplikált, ám de nem jól vagy egyenesen rosszul funkcionáló designt készítsünk. Az oldal látogatójának meg kell tudni ragadni a figyelmét, érzéseket kelteni benne, akár emlékeket idézni. Ugyanis ezekhez az alapvető dolgokhoz kapcsol az ember agya olyan késztetéseket, mint például, hogy visszalátogat az adott oldalra. De ahhoz, hogy hatni tudjunk, nem kell hatásvadásznak lenni.
MEGHATÁROZÓ
Vannak meglepő megbízások, vannak hobbi munkák, vannak nagy kihívások. Előre nem mindig tudjuk, hogy melyik alkotásunk milyen pályát jár majd be. Amiben biztos vagyok, hogy ez az egyik személyes kedvencem. Talán, mert érzelmi töltete is van, vagy mert olyan meghatározó az életemben az, amit az Aikido adott és ad máig. Úgy hiszem, mindkettő igaz. Vannak döntések, emberek, események, amik örökre meghatározó szerepet játszanak az életünkben.
mesterek és tanítványok
Ha visszanézek az időben, voltak olyan tanáraim, mestereim, akik a tudáson kívül valami mást is adtak. Útravalót az élethez. Tanítottak önfegyelmet és kitartást. Akaratot és alázatot. Tudást és tudni vágyást. Szeretetet és megbocsátást. Szerencsésnek érzem magam, amiért nem csak tanáraim, hanem mestereim voltak.
Az én sensei-em
Verebics Antal sensei nagyot tett, hiszen alkotása túlélte Őt és várhatóan sok örömet okoz még az embereknek. Méltó örököst hagyott hátra lánya (Verebics Hajnalka 5. dan) személyében, aki még reméljük sok-sok évig, fogja fejleszteni és folytatni munkásságát melyet édesapjától örökölt. Az edzőteremben viszont ott maradt bennünk, köztünk a tudása, mozdulatai, szavai, intelmei. Az idősebb tanítványok kaptak egy mestert, a gyerekek egy nagypapát, akit a szülők is annak tartottak.
Tanítványai a nagy tanítóként emlékeznek Tóni Bácsira.
alkoss maradandót!
Mindannyian vágyunk rá, hogy alkossunk valami maradandót. Igaz ez az élet minden területére. Azt gondolom, vannak példamutató életpályák, amikből inspirálódhatunk, erőt vagy éppen hitet meríthetünk. Legyünk merészek, álmodozók, kitartóak és cselekvők. Csak így lehet maradandót alkotni. ALKOSSUNK KÖZÖSEN!
